FESTŐI TALÁLKOZÁSOK

Melankolikus portrék, avagy Montparnasse hercegének búcsúja

Jules Pascin: Lucy Krohg, 1927

Az ezerkilencszázhuszas években „Montparnasse hercege”, Jules Pascin sok képet festett kedveséről, Lucy Krohgról. Bár nem Lucy volt egyetlen tárgya festészete e korszakának, az asszony jellegzetes bubi- vagy apródfrizurája és kis hegyes orra alapján könnyen felismerhető a képeken. Az életrajzi adatok szerint Pascin elementárisan vonzódott Lucy iránt, ugyanakkor az asszony szomorú arca, időnként szorongó testtartása arra utal, hogy kapcsolatuk disszonáns, feszültségekkel terhes volt. A pszichiáterben ilyenkor felmerül a kérdés, vajon az asszony melankóliáját látjuk a festményeken, vagy az alkotó melankóliája vetül Lucy alakjára.

Jules Pascin és Lucy Krohg élettörténetének ismerete sem ad egyértelmű választ erre a kérdésre. Ha abból indulunk ki, hogy Pascin a kortársak beszámolói és az életrajzírók adatai alapján periodikus depresszióban szenvedett, a projekció verziója látszik igazolódni. Ezt erősíti az is, hogy nemcsak Lucy szomorú a képein, hanem szinte valamennyi modellje. Melankólia címmel is festett képeket modellek után. Ugyanakkor Lucy Krohgnak sem volt ebben az időszakban sok oka arra, hogy Pascin vásznain vidáman és felszabadultan jelenjen meg.

Jules Pascin: Lucy Krohg műszörmében, 1920

Jules Pascin Bulgáriában született, spanyol-szefárd zsidó családból származott gabonakereskedő apától és szerb-olasz származású anyától. Bukarestben nevelkedett, majd a kamaszkorában támadt művészeti érdeklődését 17 éves korától Bécsben, Münchenben és Berlinben elégítette ki. Münchenben, Toulouse-Lautrec-hez hasonlóan, a bordélyházak és mulatók világát megjelenítő szatirikus rajzokat készített, amelyek apja aktív tiltakozásába ütköztek. Az apa nem szerette volna családi nevüket (Pincas) a pornográfnak nevezett rajzokkal összefüggésbe hozni, ezért vette fel ekkor a Pascin nevet. A bordélyház prostituáltjai iránt korán megmutatkozott festészeti és erotikus érdeklődése élete végéig elkísérte.

Jules Pascin fényképe

Néhány évvel Picasso után, 1905-ben érkezett Párizsba, és a Montmartre-on talált szállást magának. Hamarosan csatlakozott a főleg külföldi bevándorlókból alakult un. „párizsi iskolához”. Számos barátságot kötött avantgárd festőkkel és más írókkal, művészekkel, köztük Amedeo Modiglianival, Pablo Picassóval és Ernest Hemingway-vel. Ízig-vérig társasági ember volt, a Dóm kávéházban volt a törzshelye, hatalmas partikat rendezett, és rengeteget ivott. Az alkohol eleinte a társasági élet kenőolaja, később kedélybetegsége „gyógyszere” lett. Bohém életvitele és kiváló kommunikációs adottságai miatt nevezték el a Montparnasse hercegének. Az egyik legismertebb és legnépszerűbb figurája volt az akkori párizsi művészvilágnak.

Lucy Krohg fényképe

1907-ben ismerkedett meg Hermine David festőnővel, aki szintén a párizsi iskolához tartozott. Hermine Jacques-Louis David, a nagy klasszicista festő egyenes ági leszármazottja volt. Törvénytelenül, házasságon kívül jött világra. Édesanyja makacsul kitartott amellett, hogy egy Habsburg főherceg az igazi, biológiai apja. Hermine-nek annyira megtetszett a vonzó férfi, hogy minden egyes látogatása alkalmával kimonóban és más, csábító öltözékben fogadta. Nem kellett sokáig várni, hogy szeretőkké, majd tíz évvel később, 1917-ben házaspárokká váljanak. Ebben az időszakban Hermine lett Pascin elsőszámú múzsája. Ő is szomorú a képeken, bár erre legfeljebb az lehetett az oka, hogy Pascin későn vette feleségül. Pascin mellett ugyanis nem kellett visszafognia magát festőként, gyermekük nem született (nincs adat arról, hogy szerettek volna), így szabadon kibontakoztathatta később több díjjal is jutalmazott festői tehetségét.

Jules Pascin: Nő kék ruhában, 1922

A pár az első világháború idejét az USÁ-ban töltötte – Franciaország és Bulgária háborúban álltak egymással – , ahol Pascin festőként sikereket is aratott, sőt amerikai állampolgárságot is szerzett. Amerikai sikerei ellenére végül úgy döntöttek, visszatérnek Európába. Nem biztos, hogy Pascin részéről ez jó döntés volt.

Hermine viszont erre az időre kialakította festészeti stílusát, végleg elkötelezte magát a művészetnek, és ekkor útjaik különváltak.

Véletlenen múlt, hogy Pascin összejött Lucy Krohggal, akit eredetileg Cecile Vidilnek hívtak. Lucy a beceneve volt. Bár jól tanult és mindig a művészet vonzotta, szülei – érthetetlen módon – 14 éves korában kivették az iskolából és érdeklődése ellenére kolbászkészítő tanoncnak íratták be. Hamarosan fellázadt a szüleivel szemben, otthagyta az iskolát és Párizsba szökött, ahol egy divatházban varrónőként dolgozott. Ekkor váratlan viszonyba keveredett egy jómódú brazil férfival, aki azonnal eltűnt, mihelyt Lucy be szerette volna mutatni a családjának.  Új barátnője, Elvire Ventura, egy szobrász lánya, aki Párizsban a Montparnasse-on élt, bátorította, hogy dolgozzon modellként a Montparnasse-on lévő művészeti iskolákban. 1910 tavaszán Lucy éppen akkor modellkedett Matisse iskolájában, amikor a nagyon jóképű és elegáns norvég fiú, Per Krohg tanult éppen ott. De nem vele jött először össze, hanem Jules Pascinnel, aki 1910 őszén kivett egy szobát a D’Anvers Hotelben, a Montmartre-n. Itt Lucy néhány alkalommal néhány rajz erejéig modellt ült neki. Rövid viszony alakult ki közöttük.  Pascin ekkor még nem izzott fel Lucy iránt, és végül Hermine David mellett maradt.

Jules Pascin: Hermine David, 1907

1910 decemberében vagy 1911 januárjában, azután, hogy Krohg visszajött Norvégiából, illetve egy sikeres koppenhágai kiállításról, Lucy modellt ült neki a műtermében. Ez röviddel azelőtt volt, hogy lenyírta haját és apródokra emlékeztető bubifrizurát csináltatott magának, amely élete végéig elkísérte. A műteremben hosszú hajjal, bohóckosztümben jelent meg, élénkpiros cseresznyékkel díszített különleges kalappal. Ahogy sok más esetben is, viszony alakult ki festő és modellje között. A viszony lehetővé tette, hogy Per egyre intimebb képeket fessen Lucyről. De nemcsak a festészet hozta össze őket, hanem a tánc is. Nyaranta a skandináv országokban professzionális táncot vállaltak, az elsőt 1911-ben Christianiában, a mai Oslóban a Chat Noir Kabaréban. Más skandináv városokban is turnéztak, sőt a svéd király és királyné előtt is tartottak táncbemutatót. Az így szerzett pénzzel Per zavartalanul folytathatta télen a festést. A Montparnasse-on ők voltak a mindenki által csodált és irigyelt „aranypár”. Az első világháború kitörése Norvégiában érte őket 1914 nyarán, ott is ragadtak egy időre. 1915 februárjában Koppenhágában kiállítást szerveztek Per Krohg Lucyről készített képeiből, Lucy pedig babákat és festett selyem kompozíciókat mutatott be. Babáit a kritika humoros, kedves huncutságnak értékelte, amelyek – a kritikusok által nyugtázva – ugyanazzal a charme-mal rendelkeztek, amely Lucy táncát is jellemezte. 1915-ben tértek vissza Párizsba, és Gauguin korábbi műtermét bérelték ki a Vercingétorix utca 6-ban. Decemberben házasodtak össze.

Per Krohg: Árnyék (Lucy Krohg), 1914

Per karrierje felvirágzott Norvégiában, több kiállítást tartott 1916 és 1918 között. Per mintha előre megérezte volna a jövőt, baljós előérzete támadt, amely Párizshoz kapcsolódott, nem szívesen tért vissza oda annak ellenére, hogy egzisztenciális gondjaik megszűntek. 1917 júliusában született közös fiúk, Guy. 1918 végén a Krohg család visszatért Párizsba, és a Joseph Bara utca 3-ban lévő magas, tetőtéri műteremlakásban telepedett le.

1920 októberében Pascin visszatért az USÁ-ból, ahol Hermine-nel a háborús éveket töltötték. Amikor elment a rajzaiért, melyeket ugyanabban a stúdióban hagyott, ahol a Krohg család lakott, összefutott Lucyval, és azonnal beleszeretett. Második, tíz évig tartó viszonyuk 1921 tavaszán kezdődött. Lucy szerette és támogatta Pascint mint művészt, de nem tudta feladni korábbi életét. Hogy védje a családját, többször próbálta megszakítani a Pascinnel folytatott titkos kapcsolatát, nem sikerült. Annak ellenére, hogy egyre jobban belebonyolódott Pascin életébe, továbbra is Perrel és Guy-vel élt együtt, és nem vállalta fel a a Pascinnel való kapcsolatát.

Jules Pascin: Hermine rózsaszínben, 1918

Lucy férje, Per Krohg ebben az időben Thérése Treize-zel, a harcművészetekben jártas testnevelőtanárral lépett szerelmi viszonyba. Egy éjszakai klubban ismerkedtek meg, ahová legjobb barátnőjével, a Montparnasse koronázatlan királynőjével, Kikivel járt. Thérése-nek, mai szóhasználattal, fitness-szalonja volt Párizsban, amely megélhetést biztosított a számára.

Thérése egy 1979-ben készült interjúban így nyilatkozott: „Lucy kiváló színésznő volt. Amikor nem mentek a dolgok jól Pascin-nel, visszatért Perhez. Leült a sarokba és csendesen elsírta magát. Nem lehetett nem sajnálni. Per rosszul kezelte a helyzetet. Lucy hagyta el őt, ő még sem volt képes elhagyni Lucyt. Nem akartam ugyan hozzámenni Perhez, de Lucy és Guy miatt rejtőzködve kellett élnem”.

Krohg nagyvonalúan hozzájárult ahhoz, hogy Lucy esténként elmenjen Pascinhez, azzal a feltétellel, hogy Guyt nem viheti Pascin „kaotikus és szexuálisan túlfűtött környezetébe”. Ezekben az években Lucy – Guy érdekében – fenntartotta a házasság látszatát. Estig otthon maradt, megvacsorázott a családjával, ágyba fektette Guy-t, majd elment Pascinhez, aki továbbra is nagy társaságot tartott maga körül, reggel hazasietett, megreggeliztette a fiát, majd elkísérte az iskolába.

Per és Lucy Krohg fényképe

Pascin a húszas években számtalanszor lefestette Lucyt. Ha éppen nem volt Pascinnek modellje, Lucy ült neki modellt, ha volt, és több modellre volt a férfinak szüksége, beszállt a pózolásba, sőt arra is hajlandó volt, hogy fiatal lányokat keressen Pascinnek, felvigye őket a műterembe, megfürdesse őket, sőt a honoráriumban is megalkudjon velük. Emellett háztartási alkalmazottakat is keresett Pascinnek, akiknek kiadta a feladatokat. És mindezen kívül gondoskodott fiáról, és házimunkákat is végzett.  

1930 május 31-én a Georges Petit Galériában megnyílt Pascin várva várt kiállítása. A megnyitó után a festő eltűnt. Miután senki nem hallott róla semmit, június 5-én Lucy egy lakatossal fenyittatta Pascin műtermét. Kedvese a nappaliban egy ajtókilincsre akasztotta fel magát. A mosdó ajtajára vérrel írta fel, hogy „Isten áldjon, Lucy”.

Június 7-én szombaton tartották Pascin temetését. Pascin népszerűségét jól jellemezte, hogy Párizs valamennyi galériája részvétnyilvánításként ezen a napon zárva maradt. Hatalmas tömeg vett részt a temetési szertartáson. A koporsóvivők után lassan haladó kocsiban Hermine David és a temetési szertartást irányító rabbi ült. Lucy Krohg utánuk lépdelt a testvérével.  Per Krohg Therese-zel vonult kézen fogva.  Amikor meglátta Lucyt, otthagyta Therese-t, odament Lucyhez és belékarolt. De ez is csak látszat volt: kapcsolatuk végérvényesen megszakadt. Pascinnek meg kellett halnia ahhoz, hogy Lucy végleg elengedje a férjét. Krohg sem a temetőben, sem később soha nem tért vissza szeretőjéhez, Therese-hez, aki hónapokig szenvedett attól, hogy így tették ki a szűrét.

Pascin valamennyi művét, egyenlően megosztva, Hermine-re és Lucyre hagyta. Lucy 1932-ben galériát nyitott, ahol Pascin és Hermine David műveit árulta, sőt a továbbiakban Hermine gondját viselte Pascin akarata szerint. 1963-ból fennmaradt a galéria egy brosúrája, amely a következőket tartalmazta: „Ez a galéria Pascin és nemzedéke más festőinek, valamint fiatalabb festőknek a műveit mutatja be. A legtöbb festmény figuratív”.

Irodalom

Hermine David. https://en.wikipedia.org/wiki/Hermine_David

Jules Pascin. https://en.wikipedia.org/wiki/Jules_Pascin

Klüver, Billy, Martin, Julie: Lucy Krohg. In: Jill Berk Jiminez, Joanna Banham (eds.): Dictionary of Artists’ Models.  Fitzroy Dearborn, London, 2001, 305-308. oldal

Klüver, Billy, Martin, Julie: Thérése „Treize”. In: Jill Berk Jiminez,  Joanna Banham  (eds.): Dictionary of Artists’ Models.  Fitzroy Dearborn, London, 2001, 101-103. oldal

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!