Artemisia Gentileschi: Judit lefejezi Holofernészt 1612
Amikor Holofernész asszír hadvezér megtámadta Kánaánt az időszámítás előtti 6. században, a zsidóknak egyre kevesebb esélye maradt a túlélésre. Holofernész azzal akarta halálra szomjaztatni a zsidókat, hogy elfoglalta az ivóvizek forrásait. Ekkor Judit, egy bátor és szépséges özvegy megígérte honfitársainak, hogy megmenti őket. Legszebb ruháját felöltve felkereste Holofernész táborát. A hadvezér szeme megakadt a gyönyörű nőn, és magához hívta mulatni. Amikor Holofernész magatehetetlenné vált az alkoholtól, Judit levágta a fejét, és diadalittasan vonult végig zsákmányával a városon.
Az apokrif történetet számos kiváló középkori festő megfestette Tizianótól Botticellin és Caravaggión át Tintorettóig és Rembrandtig. E festők között szerepel egy nőfestő is, Artemisia Gentileschi (1593-1653), akinek drámai témájú festményeit sokáig apjának, Caravaggio egyik legjobb tanítványának, Orazio Gentileschinek tulajdonították. Nem hitték el, hogy egy nő is festhet remekműveket. Artemisia 1612-ben és 1620-ban kétszer festette meg a Judit lefejezi Holofernészt című képet. A két kép lényegesen nem különbözik egymástól. Előbbi a nápolyi Capodimonte Múzeumban, utóbbi a firenzei Uffizi Képtárban található.
Ha összevetjük Artemisia Judit-képeit a többi hasonló témájú, mások, kizárólag férfiak által festett képekkel, festményei brutalitásukkal, kegyetlenségükkel tűnnek ki a többi közül. A téma – nő erőszakot követ el férfi ellen – vissza-visszatér Artemisia festményein.
Artemisia Gentileschi: Judit lefejezi Holofernészt 1620
Ha meg akarjuk érteni a tizenhetedik századi nőfestő különös vonzódását a férfigyilkoláshoz, és látható indulatait a férfiakkal szemben, Artemisia Gentileschi élettörténetébe kell beletekintenünk. Artemisia Orazio Gentileschi legidősebb és legtehetségesebb gyermeke volt. Gyermekként magába szívta a festészet légkörét, a mesterség fogásait, a festői látásmódot. Megtapasztalhatta a festőiskolák versengésének drámai következményeit is. Például 1610-ben apja, Orazio együtt ült börtönben Caravaggióval, mert Giovanni Baglione oltárképéről írtak becsmérlő verseket, s a dühös sértett beperelte őket. Artemisia 17 évesen már jelentős művet alkotott, a Zsuzsanna és a vének című festményt. Két évvel később, 1612-ben a művészeti akadémia, mint nőnek, elutasította felvételi kérelmét.
A Judit-képek története ekkor, 1612-ben vette kezdetét, amikor Orazio egyik festőtársát, Agostino Tassit kérte meg, hogy lányát festészetre tanítsa. Az oktatás el is kezdődött. Még ugyanebben az évben Orazio beperelte Tassit. Azzal vádolta, hogy lányát megerőszakolta. A történet az utókor számára fennmaradt periratokból bontakozik ki.
A per során derült ki, hogy Tassi korábban már kétszer ült börtönben. Egyszer azért, mert nővére lányával létesített szexuális kapcsolatot. Maga a nővér, Olympia jelentette fel testvérét. A másik ügy Tassi első feleségének eltűnésével van összefüggésben. Azzal vádolták Tassit, hogy előbb megerőszakolta feleségét, majd bérgyilkosokat szerződtetett a megölésére.
Keveset tudunk arról, hogyan derült ki a festőlány megerőszakolása. Legvalószínűbb, hogy – az Artemisia című filmben (1997) látottaknak megfelelően – apja pletykákból értesült a hírről. Nem volt nehéz dolga, hiszen Tassi fűnek-fának hencegett arról, hogy elvette Artemisia szüzességét. Ekkor külön-külön kérdőre vonta Artemisiát és Agostinót. A lány mindent bevallott.
A bűntényt a hét hónapig tartó és nagy nyilvánosság előtt zajló perben elhangzott tanúvallomások nyomán lehet rekonstruálni. Cosimo Quorly tájékoztatta a férfit a Gentileschi-ház meglátogatásának kedvező pillanatáról, amikor Orazio elhagyta a házat. Cosimo korábban megpróbálta megerőszakolni Artemisiát, sikertelenül. Tassi másik segítője Artemisia egyik barátnője, Tuzia volt, aki ugyanabban a házban, külön lakásban lakott. Tuzia lehetővé tette Tassi számára, hogy a lakásán keresztül közelítse meg Artemisia szálláshelyét. Amikor Artemisia meglátta őt, azzal indokolta jövetelét, hogy meg szeretné nézni Artemisia egyik festményét. A mit sem sejtő lányt belökte a hálószobába, rádobta az ágyra, miközben betömte a száját, hogy ne tudjon kiabálni, majd erőszakkal beléhatolt. Artemisia ellenállt, belekapart körmeivel Tassi arcába, sőt késsel enyhén megsebesítette a mellkasán. De nem tudta a férfi brutális támadását visszatartani. Tassit meglepte Artemisia szüzessége. Amikor kiderült, házasságot ígért neki. Artemisia a bíróságon azzal indokolta, hogy szexuális kapcsolatban maradt azzal a férfival, aki őt meggyalázta, hogy folyamatosan hitegette őt a házassággal. A per során vált Artemisia számára is nyilvánvalóvá, hogy Tassi nős. Artemisia vallomásából az is kiderült, hogy családja tagjain és Tassin kívül soha nem volt egyedül egyetlen férfival sem.
Artemisia Gentileschi: Önarckép, mint a festészet allegóriája 1630
Artemisia Gentileschi: Jáhel és Sisera 1620.
Tassit szenvedélyes, addiktív kapcsolat fűzte Artemisiához. Számára a nő nem a birtokba vétel egyéjszakás kalandja, egyfajta Don Juan-szindróma volt. Állandóan vágyott rá, mindenkire féltékeny volt a közelében, folyamatosan kémkedett utána, embereket bérelt föl arra, hogy éjjel és nappal kövessék és jelentsenek mindent róla. Azt is megakadályozta, hogy Artemisia hozzámenjen az apja által kiszemelt vőlegényéhez, Modenese-hez.
Nem tisztázott, hogy a nő kizárólag a házasság reményében folytatta Tassival a kapcsolatot, vagy ahogy az Artemisia című filmben is látható, beleszeretett a férfiba.
Tassi hitegető stratégiája mintegy fél éves viszonyt tett lehetővé Artemisiával. Ekkor lépett közbe az apa és vetett véget a kóros kapcsolatnak.
Tassi vallomása tele volt ellentmondással, ezért a bíró kénytelen volt időnként felszólítani, hogy ne hazudjon. Először is, Tassi kijelentette, soha nem létesített testi kapcsolatot, sőt nem is próbált létesíteni Artemisiával. Egy pillanatra sem volt egyedül vele a Gentileschi-házban. Ugyanakkor azt állította, azért járt ott, hogy szemmel tartsa a házat, megvédje a lány tisztességét.
Tassi azt is állította, hogy Artemisia sok férfinak írt erotikus leveleket, és öt különböző férfival hált, többek között Pasquinoval, Modenesevel és Stiatessivel. Ezen kívül vérfertőzéses kapcsolata volt saját apjával is. Modenese nem azért nem vette őt feleségül, mert a lány Tassi miatt visszautasította, hanem azért, mert kurva volt, és a Gentileschi-házat a család bordélyházként üzemeltette.
A tanúk többsége Artemisia jóhiszeműségét, ártatlanságát és erkölcsösségét tanúsította. Tassi mellett viszonylag kevesen sorakoztak fel. Többségük Tassi által lefizetett bértanú volt. A tanúk egy része azt állította, hogy Artemisia meztelenül modellt ült férfi festőknek, le is feküdt velük, sőt apja eladta őt idegen férfiaknak. Mindez annyira hiteltelennek tűnt a bíró számára is, hogy többször félbeszakította a tanúvallomásokat, hazugsággal vádolva a tanúkat.
Tassi legfontosabb tanúja Tuzia, Artemisia barátnője volt, aki azt vallotta, hogy Artemisia kezdett ki a férfival, elcsábította őt, felkínálkozott neki, majd uralkodott a szerelmes férfin. Tuziának kellett gondoskodnia arról, hogy Tassi eljöjjön Artemisiához. Ha ez nem így történt, a lány kegyetlenül megkínozta őt.
Artemisia számára maga a viszony és a per egész lefolyása rémálom lehetett. A szexuális trauma és Tassi hazugságainak kegyetlen hatásain túl az őszinte, egyenes nőnek titkolóznia kellett apja és a világ előtt. Élete legfájdalmasabb élményének minden mozzanata nyilvánossá vált. De még ez sem volt minden. Bábák által végzett nőgyógyászati vizsgálaton kellett átesnie a bíróság szeme láttára. De egy festő számára talán a legnagyobb megpróbáltatás akkor érte, amikor – az akkori szokásoknak megfelelően – hazugságvizsgálatot végeztek nála. Ez abból állt, hogy zsinórral körülfonták Artemisia ujjait, majd egyre erősebben megszorították a zsinórt. Ez a tortúra azon a közhiedelmen alapult, hogy a fájdalom hatására mindenki az igazat mondja. Az eljárás során ismételten megkérdezték tőle, igaz-e, hogy Tassi megerőszakolta. Ő mindvégig kitartott amellett, hogy így történt.
A bíróság végül Tassit bűnösnek nyilvánította és börtönbüntetésre ítélte. De a per befejeztével a bíróság nem ragaszkodott a büntetés letöltéséhez.
Egy hónappal később Artemisia feleségül ment a per egyik tanújának rokonához, Pietro Vincenzo Stiattesihez, majd az ifjú pár Firenzébe költözött. Öt gyermekük, egy lány és négy fiú született, de csak a lány, Prudenzia érte meg a felnőtt kort. Az alibiházasság nem tartott sokáig. Felbomlását követően Artemisia nem ment férjhez többet, és nincsenek információk arról, hogy bárkivel is összekötötte volna az életét.
A festészet terén viszont komoly sikerek érték. Firenzében, mint az első nő, tagja lett az Academia dell’Arte del Disegnónak, amelynek Galileo Galilei is tagja volt. Galilei felfedezései hatottak Artemisia festészetére. A Judit megöli Holofernészt című képe második változatának elkészítése során a vér kilövellésének megfestéséhez felhasználta Galileónak azt a felfedezését, hogy a lövedékek parabolikus pályát futnak be.
A második Judit-festmény minden valószínűség szerint Cosimo II de’Medici, Toscana nagyhercege számára készült, aki a képet elzárta a nyilvánosság elől, mert túl borzalmasnak tartotta. Ha így történt, a nagyhercegnek kétségtelenül igaza lehetett. A kép horrorisztikus jellege arra utal, hogy hat évvel a súlyos traumatizáció után, befutott festőként és családanyaként Artemisia lelke nem nyugodott meg. Kegyetlen leszámolása a férfiakkal a vásznain sem volt elég ahhoz, hogy feldolgozza mindazt a szörnyűséget, ami vele történt.
Irodalom
Bal M (ed.): The Artemisia files. Artemisia Gentileschi for feminists, and other thinking people. University of Chicago Press, Chicago, London, 2005.
Lorenzini M: 10 Facts You May Not Know About Artemisia Gentileschi. 2013.07.15. http://hyperallergic.com/75376/10-facts-you-may-not-know-about-artemisia-gentileschi/
Marks T: Artemisia: The Rape and the Trial. http://www.webwinds.com/artemisia/trial.htm
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: