Francisco Goya: Alba hercegnő, 1797
Francisco Goya Alba hercegnő című festménye (1797) zavarba ejti a spanyol népviseletet ismerő nézőt. A kopár háttérből maja (parasztlány) ruhába öltözött, de büszke tekintetű, egyenes tartású arisztokrata nő emelkedik ki, aki parancsolón mutat a lába előtt a homokba írt „Solo Goya” (Csak Goya) feliratra. Az ujján lévő briliánsgyűrűbe saját neve (Alba), az aranygyűrűbe Goya neve van belevésve. Az elemző joggal teszi fel a kérdést: vajon a lába előtt a homokban a „Csak Goya” felirat a hercegnő vagy az alkotó érzéseit tükrözi?
A kérdésre a választ Goya élettörténetének ismerete adja meg: erre a képre vágyálmait festette. Mert bár minden jel szerint a kép elkészülése idején a festő együtt élt Albával, aki a spanyol társadalmi hierarchiában közvetlenül a királyné után következő hercegnői rangban volt, és 1797-ben már egy éve félrevonultan élt özvegysége miatt (ruhája fekete színe erre utal), a hercegnőnek esze ágában sem volt a nős, csúnya, süket, ötven éves, és alacsony származású Goyához hozzámenni. Imponált neki ugyan Goya akkor már közismert zsenialitása és a királyi udvarban tapasztalt nélkülözhetetlensége, de a festő pusztán múló szeszély volt a számára. Biztosan nem véletlen, hogy a festmény elkészülése idején, amikor Goya már megérezhette kapcsolatuk végét, belekezdett egy Los Caprichos (Szeszélyek) című rézkarc-sorozatba, amely megalapozta halhatatlanságát. Ortega megfogalmazása szerint „olykor-olykor (…) mesterségének mindennapos gyakorlatába furcsa krátereket lyukaszt a mélyről feltörő „szeszély””. A Los Caprichos és Alba hercegnő kapcsolatára egyébként még tényszerűen az egyik rajz (Elrepültek – Caprichos 61) is utal, amelyen a hercegnő szomorú arccal repül három boszorkány hátán a levegőben. Valójában persze Goya repült ki Alba hercegnő életéből.
Francisco Goya: Alba hercegnő, 1795
Ismerkedésük pontos ideje nem ismert. Több adat szerint abban az évben találkozhattak először (1790), amikor barátjának, Zapaternek írott levelében élete új korszakáról tesz említést: „… elhatároztam, hogy egy bizonyos eszme szerint fogok élni, és megőrzöm azt a méltóságot, amely emberré teszi az embert, bár ettől azért, elhiheted, nem vagyok valami boldog”. Bár ennek a bizonyos eszmének a lényege nem világos, annyi bizonyos, hogy elhatározása az eszmeiség által való vezéreltségre a nyolcvanas években megismert egyes spanyol értelmiségi körök hatására született. Goyát Osuna hercegnő palotájában mutathatták be Alba hercegnőnek. A két hercegnő kezdetben egymás riválisa, később a spanyol királyné, Mária Lujza ádáz ellenfele lett. Az egyik legenda szerint Alba hercegnő azzal bosszantotta fel a királynét, hogy kémei révén kinyomozta a párizsi szalonból hozatott legújabb toalettjének rajzát, majd titokban öt példányt készíttetett a ruhából. Amikor a királyné új öltözékében megjelent egy kerti ünnepségen, a hercegnő szobalányai ugyanabban a ruhában szolgáltak fel. Ezt követően a király parancsára Alba hercegnőnek száműzetésbe kellett vonulnia vidéki birtokára, ahová Goya is elkísérte. Semmilyen dokumentum nem támasztja alá ezt a legendát, amely Bigas Luna A meztelen Maya című filmjében (1999) is szerepel (igaz, a filmben csak a csíny kerül bemutatásra, a száműzetés nem). Goya egyszer valóban elkísérte a hercegnőt vidéki birtokára, férje, Alba herceg halála (1796) után. De ez önkéntes „száműzetés” volt.
Francisco Goya: A meztelen maja,1797-1800
Alba hercegnő száműzetésének legendája Goya süketségéhez vezető betegségével is összefügg. Állítólag ugyanis az andalúziai birtokra való utazás során egy elhagyott hegyszorosban baleset érte a hintójukat; elgörbült a kocsi hátsó tengelye. Mindez télen, szeles időben történt. Hősünk hatalmas önbizalmával belevágott a hiba kijavításába: izzó tűznél kiegyenesítette a meggörbült vasdarabot. S bár sikeresen folytathatták útjukat, Goyán lázas betegség tört ki, amely később hallása megromlásához és elvesztéséhez vezetett. Hogy mennyire jellemzi a festőt a történet, nem lehet pontosan tudni. Az viszont igaz, hogy fertőző betegség – valószínűleg meningoencephalitis – támadta meg 1793-ban a festő hallását.
Francisco Goya: A felöltözött maja, 1800
A hercegnő és a festő érdemi kapcsolata 1795-ben kezdődhetett, amikor egy alkalommal a hercegnő meglátogatta Goyát a műtermében, és arra kérte, fesse ki az arcát (az arckifestés motívuma A meztelen Maya című filmben is többször visszatér). Erről a festő elismerőleg nyilatkozott: „Ebben a tevékenységben természetesen nagyobb örömet leltem, mint a hagyományos festésben!”
Alba hercegnőt a kortársak az udvar egyik legvonzóbb, legszebb asszonyaként tartották számon. Egy francia utazó egyszer így jellemezte őt: „Valahányszor végigviharzik, a város népe az ablakhoz szalad…!” A királyné szerint „még most is olyan könnyelmű, mint fiatal korában!” Tizenhárom éves korában ment férjhez, és gyermeke nem született. Kacér, kihívó asszony volt, aki nem vetette meg a rövid kalandokat. Semmilyen adat nem erősíti meg viszont A meztelen Maya című filmben látottakat; nem lehetett Godoy miniszterelnök szeretője. Az elkényeztetett és énközpontú asszony számára Goya is a meghódítandó férfiak kategóriájába tartozott. Hogy szokatlanul nagy szerepet játszott egy ideig az életében, ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy Goya „birtoklásával” is a királyi udvar bosszantására törekedett, hiszen szerelmi viszonyuk idején Goya már rendszeresen kapott az udvar valamelyik tagjától megrendelést.
Francisco Goya: Ha alszik az értelem, előjönnek a szörnyek, 1797
Ettől kezdve három éven át ő fordul elő leggyakrabban Goya vásznain. 1995-ben a hercegi pár külön-külön mindkettejükről portrét rendelt tőle. A két portré még abban az évben elkészült. A hercegnő ezen a portrén is egész alakban, de fehér hercegnői ruhában, vörös masnival a hajában látható, amint – hasonlóan a két évvel későbbi képhez – jobb ujjával lefelé mutat a homokra, ahol kedvenc kutyája felett az évszám és a hercegnő teljes neve, valamint az alkotó szignálja olvasható.
Teljes bizonyossággal nem lehet tudni, volt-e intim kapcsolat kettejük között. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy igen. Amikor a festő a hercegi család nyári rezidenciáján tartózkodott 1797-ben, telerajzolt egy albumot, amelynek több lapja kihívó pózban ábrázolja a hercegnőt. Ha nem lett volna szeretői viszony köztük, ilyen rajzok az akkori kor szokásai alapján nem születhettek volna. Egy másik körülmény is utal arra, hogy Goya nem egyszerűen házi festője volt Alba hercegnőnek: a hercegi család hétköznapi életére utaló jeleneteket ábrázolt vásznain, például az Alba hercegnő és duennája, vagy A duenna két gyermekkel. Ilyen életképeket csak olyan festő készíthetett, aki nemcsak vendégként, hanem szinte családtagként vett részt az Alba-család életében.
Francisco Goya: Elrepültek – Los Caprichos 61, 1797-1798
1797-ben kezdett hozzá Goya A meztelen maja című híres-hírhedt festményéhez is (1797-1800), feltehetően a királyné szeretője, az akkori miniszterelnök, Godoy megbízására. Később A felöltözött maját (1800-1803) is megfestette. Godoy valószínűleg hol az egyik, hol a másik festményt mutatta be, aszerint, kik voltak a vendégei. Később az inkvizíció elkobozta a maja-képeket, és Goyának külföldi száműzetésbe kellett vonulnia, amelyből már soha nem térhetett vissza Spanyolországba.
A maja-festményeket sokáig erotikus mítosz vette körül. Ennek részeként hosszú ideig tartotta magát az a hiedelem, hogy Alba hercegnőt ábrázolják a képek. A legenda szerint miután megfestette szeretőjét ruha nélkül, Alba herceg, a férj tudomást szerzett a festmény létezéséről, és felbőszülve elindult, hogy maga is meggyőződjön a hír hitelességéről. Eltökélt szándéka volt, hogy akár párbaj révén vesz elégtételt a rajta esett sérelmen. Goyát néhány órával a herceg érkezése előtt tájékoztatták a veszélyről. Szorult helyzetében „festői” megoldást talált: megfestette ruhában is a hercegnőt. A felöltözött maja látványa megnyugtatta a herceget, lecsillapította haragját és megdicsérte Goyát a kiváló műért.
Bár a történet minden tekintetben alaptalan, hiszen a képek nem Alba hercegnőt ábrázolják, Goya profizmusát, gyors döntésképességét és mesterségbeli tudását jelképezi. A festő személyét és alkotási temperamentumát ismerve, egyik jellemző sem felelhetett meg a valóságnak.
Francisco Goya: Alba hercegnő és duennája, 1895
Bizonyosra vehető, hogy Goya, talán életében először és utoljára, szerelmes volt Alba hercegnőbe. De ez a szerelem nem bizonyult kétoldalúnak. Több körülmény is sújtotta a festőt ahhoz, hogy vonzó és szalonképes partnere lehessen a nála tizenhat évvel fiatalabb asszonynak, aki megözvegyülése után teljesen szabaddá vált egy teljes értékű partnerkapcsolatra. Származásán kívül elsősorban süketsége, amely súlyos kommunikációs nehézségeket hívott elő. Másrészt hivatástudata, amely – Ortega szerint – bámulatra méltó festői azonosságtudatban, a szakmai kihívások iránti felfokozott igényben nyilvánult meg. Ha választania kellett, hogy melyik „urát” szolgálja, Alba hercegnő szeszélyeit, vagy a megrendelők által kínált újabb feladatokat, esetleg a lelke bugyraiból előtörő víziók megörökítését, a szerelem maradhatott alul. Bár pontosan nem tudjuk, mi történt közöttük 1797-ben, ebben a sorsdöntő évben, valószínűnek látszik, hogy súlyos kommunikációs zavar keletkezhetett közöttük. Ennek köszönhető, hogy Goya váratlanul elhagyta a hercegnő vidéki birtokát, és Madrid felé vette útját.
Francisco Goya: A Janus-arcú asszony, 1797-1798
Alba hercegnő öt évvel Goya távozását követően (1802-ben) hirtelen meghalt. Egyes feltételezések szerint egyik barátnője mérgezte meg. A már említett Bigas Luna-film (A meztelen Maya) ezt a gyilkosságot próbálja rekonstruálni, keveset ügyelve a tényekre.
Meglepő, hogy bár két kiváló játékfilm is foglalkozott Goyával az elmúlt két évtizedben – A meztelen Maya mellett Milos Forman Goya kísértetei című filmje (2006) – egyik film sem Goya személyében találta meg a drámai mondandót. A meztelen Maya Alba hercegnő és Godoy szerelmi viszonyát és a hercegnő e viszonyból következő halálát, A Goya kísértetei pedig a festő egyik modelljének tragikus sorsát helyezi előtérbe. Egyik rendező sem ismerte fel magában a festőben az igazi szerelmi drámát: a becsvágyó és zseniális, de alacsony származása és testi fogyatékossága miatt korlátok között mozgó művész szerelmi frusztrációját, és a frusztráltság során a mélyből lávaszerűen felszínre törő „kísértetek” örök érvényű üzenetét.
Pedig a Los Caprichos sorozat egyes darabjai pontosan tájékoztatnak a festőben zajló folyamatokról. Több figurája Alba hercegnő alakját, arcát idézi. E rajzok között különösen árulkodó egy jelenet, amelyben egy – a hercegnőre emlékeztető – Janus-arcú nő egyik arcával Goya felé fordul, másik arca egy távoli kastélyszerű épület irányába tekint. A meggyötört arcú Goya a kép bal szélén esendőn tekint szíve választottjára, s közben kétségbeesetten szorítja melléhez a hölgy karját.
Irodalom
Angelis, Rita de, Guinard, Paul: Goya festői életműve. Corvina Kiadó, Budapest, 1987.
Halász Zoltán: Az iszonyat szépsége. In: Halász Z.: A szenvedély arca. Corvina Kiadó, Budapest, 1968, 154-180.
Hagen, Rose-Marie, Hagen, Rainer: Goya. Taschen/Vince Kiadó, Budapest, 2004.
Ortega Y Gasset, José: Goya. Helikon Kiadó, Budapest, 1983.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: